15.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 306/37

(1)

Az 575/2013/EU rendelet 113. cikkének (7) bekezdése úgy hivatkozik az intézményvédelmi rendszerekre, mint olyan szerződésben foglalt vagy jogszabályban meghatározott kölcsönös felelősségvállalási rendszerekre, amelyek védik a tagintézményeiket, és mindenekelőtt szükség esetén biztosítják azok likviditását és hosszú távú fizetőképességét a fizetésképtelenség elkerülése érdekében. E rendelkezés szerint az illetékes hatóságok az 575/2013/EU rendeletben meghatározott bizonyos feltételek mellett eltekinthetnek egyes prudenciális követelményektől, vagy bizonyos mentességeket biztosíthatnak az intézményvédelmi rendszer tagjai részére.

(2)

Az Európai Központi Bank (EKB) mint az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) keretében a jelentősnek minősülő hitelintézetek prudenciális felügyeletére hatáskörrel rendelkező hatóság feladata az ilyen intézmények által benyújtott kérelmek értékelése.

(3)

Az intézményvédelmi rendszerek prudenciális célokból történő értékelésének feltételeit az 575/2013/EU rendelet 113. cikkének (7) bekezdése tartalmazza. E rendelet bizonyos mérlegelési mozgásteret biztosít az illetékes hatóságok részére a feltételek teljesülésének meghatározásához szükséges felügyeleti értékelés kialakítása során. A koherencia, a hatékonyság és az átláthatóság biztosítása érdekében az EKB az intézményvédelmi rendszerek prudenciális célokból való elismerésével kapcsolatos megközelítésről szóló új fejezettel bővítette az uniós jogszabályokban biztosított választási lehetőségekről és mérlegelési jogkörről szóló EKB-iránymutatást (3), amely meghatározza, hogy az EKB hogyan fogja értékelni az intézményvédelmi rendszerek és tagjaik fentiekben hivatkozott feltételeknek való megfelelését.

(4)

Az EKB felelős az SSM hatékony és következetes működéséért, és felvigyázási feladatainak részeként biztosítja a felügyeleti eredmények következetességét. Ezzel összefüggésben az EKB iránymutatásokat bocsát ki az illetékes nemzeti hatóságok részére, amelyeknek megfelelően az illetékes nemzeti hatóságoknak a felügyeleti feladatokat el kell látniuk és a felügyeleti határozatokat meg kell hozniuk a kevésbé jelentős hitelintézetek tekintetében.

(5)

Mivel az intézményvédelmi rendszerek jelentős és kevésbé jelentős intézményeket is magukban foglalhatnak, az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok által elfogadott határozatok közötti összhang előmozdítása érdekében fontos az SSM keretében az intézményvédelmi rendszerek tagjai következetes kezelésének biztosítása. Azon intézményvédelmi rendszerek tekintetében, amelynek tagjai között jelentős és kevésbé jelentős hitelintézetek is szerepelnek, különösen fontos, hogy a jelentős hitelintézetek prudenciális felügyeletéért felelős EKB és a kevésbé jelentős intézmények felügyeletéért felelős illetékes nemzeti hatóságok ugyanazokat az előírásokat alkalmazzák a megfelelőség értékelése során. A kizárólag kevésbé jelentős intézményekből álló intézményvédelmi rendszerek esetében ugyancsak indokolt az azonos előírások illetékes nemzeti hatóságok általi használata, mivel idővel változhat az intézményvédelmi rendszerek összetétele és tagjaik jelentős vagy kevésbé jelentős minősítése,

a)

a partner olyan intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy járulékos vállalkozás-e, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak;

b)

az engedélyt kérő a partner ugyanabban a tagállamban rendelkezik-e székhellyel.

a)

a tagok részvényesi vagy jogi struktúrája gátolhatja-e a szavatolótőke átadhatóságát vagy a kötelezettségek visszafizetését;

b)

a szavatolótőke tagok közötti átadására vonatkozó hivatalos döntéshozatali eljárás biztosítja-e az azonnali átadást;

c)

a tagok alapszabálya, részvényesi megállapodás vagy más ismert megállapodás tartalmaz-e olyan rendelkezéseket, amelyek akadályozhatják a szavatolótőke átadását vagy a kötelezettségek partner általi visszafizetését;

d)

a tagok tekintetében fennállt-e olyan súlyos kezelési nehézség vagy vállalatirányítási probléma, amely negatív hatással lehet a szavatolótőke azonnali átadására vagy a kötelezettségek visszafizetésére;

e)

harmadik fél (6) ellenőrizést gyakorolhat-e a szavatolótőke azonnali átadása vagy a kötelezettségek visszafizetése fölött vagy megakadályozhatja-e azt;

f)

vannak-e arra utaló, a tagok közötti tőkemozgásokkal kapcsolatos jelek a múltból, amelyek a szavatolótőke azonnali átadására vagy a kötelezettségek visszafizetésére való képességet tanúsítják.

a)

a rendelkezések az intézményvédelmi rendszer működési keretét alkotó intézkedések, eljárások és módszerek széles körét foglalják-e magukban. Ennek a keretnek a kevésbé beavatkozó jellegűtől a jelentősebb intézkedésekig terjedő lehetséges intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyek arányosak a kedvezményezett intézmény kockázatosságával és pénzügyi kötöttségeinek komolyságával, beleértve a közvetlen tőkét és a likviditási támogatást is. A támogatás feltétele lehet például bizonyos helyreállítási és szerkezetátalakítási intézkedések intézmény általi megvalósítása:

b)

az intézményvédelmi rendszer irányítási struktúrája és a támogatási intézkedésekkel összefüggő döntéshozatali eljárás lehetővé teszi-e a kellő időben nyújtott támogatást;

c)

fennáll-e egyértelmű kötelezettségvállalás a támogatás nyújtására vonatkozóan olyan esetben, amikor a kockázatok korábbi ellenőrzése és korai beavatkozási intézkedések ellenére valamelyik tag fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, vagy elveszítette vagy valószínűleg elveszíti likviditását, valamint annak biztosítására, hogy tagjai megfelelnek a szavatolótőkére és likviditásra vonatkozó megfelelő követelményeknek;

d)

az intézményvédelmi rendszer végez-e rendszeres időközönként stressztesztet a potenciális tőke- és likviditástámogatási intézkedések mennyiségi meghatározása érdekében;

e)

az intézményvédelmi rendszer (befizetett forrásokból, potenciális utólagos hozzájárulásokból és hasonló kötelezettségvállalásokból álló) kockázatviselő képessége megfelelő-e a tagjait érintő potenciális támogatási intézkedések fedezéséhez;

f)

létrehoztak-e előzetes alapot annak biztosítására, hogy az intézményvédelmi rendszernek haladéktalanul rendelkezésére álljanak a támogatási intézkedésekhez szükséges források, és

a)

az intézményvédelmi rendszer tagjai kötelesek-e rendszeres időközönként az intézményvédelmi rendszer vezető testületének rendelkezésére bocsátani a kockázati helyzetükre vonatkozó naprakész adatokat, beleértve a szavatolótőkére és a tőkekövetelményekre vonatkozó információkat;

b)

megfelelő adatsorokat és informatikai rendszereket alkalmaznak-e;

c)

az intézményvédelmi rendszer fő vezető testülete megállapítja-e a kockázatkezelési keretrendszer tagok által alkalmazandó egységes standardjait és módszereit;

d)

a kockázatok intézményvédelmi rendszer általi monitorozása és osztályozása érdekében a kockázatok közös fogalommeghatározását alkalmazzák-e, valamennyi tag tekintetében ugyanazokat a kockázati kategóriákat monitorozzák-e, és a kockázatok mennyiségi meghatározása során azonos megbízhatósági szinteket és idővonalakat alkalmaznak-e;

e)

az intézményvédelmi rendszer kockázatok monitorozására és osztályozására szolgáló rendszerei kockázati helyzetük szerint osztályozzák-e a tagokat, azaz az intézményvédelmi rendszer megállapította-e azon különböző kategóriákat, amelyekbe besorolja a tagjait a korai beavatkozás lehetővé tétele érdekében;

f)

az intézményvédelmi rendszer képes-e befolyásolni tagjainak kockázati helyzetét a nekik szóló, például bizonyos tevékenységek korlátozására vagy bizonyos kockázatok csökkentésének előírására irányuló utasítások és ajánlások kibocsátásával.

a)

az intézményvédelmi rendszer rendszeres időközönként értékeli-e azon ágazat kockázatait és sérülékenységét, amelyhez a tagjai tartoznak;

b)

a kockázati értékelés eredményeit jelentés vagy más dokumentum foglalja-e össze, amelyet röviddel a véglegesítését követően az intézményvédelmi rendszer döntéshozatali szervei és/vagy tagjai rendelkezésére bocsátanak;

c)

a 113. cikk (7) bekezdésének c) pontja által előírtaknak megfelelően a tagokat tájékoztatják-e az intézményvédelmi rendszer általi kockázati besorolásukról.

a)

a konszolidált vagy összesített jelentést független külső könyvvizsgáló vizsgálja-e a vonatkozó számviteli keret, vagy adott esetben az összesítési módszer alapján;

b)

a külső könyvvizsgálónak ellenőri véleményt kell-e készítenie;

c)

a konszolidáció/összesítés kiterjed-e az intézményvédelmi rendszer valamennyi tagjára, leányvállalataira, a holdingtársaságokhoz hasonló közvetítőstruktúrákra, valamint a magát az intézményvédelmi rendszert kezelő szervezetre (amennyiben jogi személy);

d)

amennyiben az intézményvédelmi rendszer olyan jelentést készít, amely tartalmazza az összesített mérleget és az összesített eredménykimutatást, az összesítési módszer biztosítani tudja-e valamennyi csoporton belüli kockázati kitettség kiszűrését.

a)

a konszolidált vagy összesített pénzügyi jelentés ellenőrzéséért felelős külső könyvvizsgáló igazolhatja-e ezen gyakorlatok kiküszöbölését;

b)

a tagok egyes ügyletei egyéni, szubkonszolidált vagy konszolidált szinten a szavatolótőke nem megfelelő képzését eredményezték-e.

a)

az intézményvédelmi rendszer (a potenciálisan megfelelő intézmények között) elegendő számú taggal rendelkezik-e az adott esetben végrehajtásra kerülő támogatási intézkedések fedezéséhez;

b)

a tagok üzleti modellje, üzleti stratégiája, mérete, ügyfelei, regionális irányultsága, termékei, finanszírozási struktúrái, jelentős kockázati kategóriái, az intézményvédelmi rendszer más tagjaival megvalósított értékesítési együttműködése és szolgáltatási megállapodásai stb.;

c)

a tagok különböző üzleti profilja lehetővé teszi-e kockázati helyzetüknek az intézményvédelmi rendszer által az 575/2013/EU rendelet 113. cikke (7) bekezdésének c) pontja szerint működtetett, egységesen megállapított rendszerek alkalmazásával történő monitorozását és osztályozását;

d)

az intézményvédelmi rendszer ágazatai gyakran együttműködésen alapulnak, azaz az intézményvédelmi rendszer hálózatán belüli központi intézmények és egyéb szakosodott intézmények termékeket és szolgáltatásokat kínálnak az intézményvédelmi rendszer többi tagjának. Az üzleti profilok homogenitásának értékelése során az illetékes nemzeti hatóságnak figyelembe kell vennie a tagok üzleti tevékenysége hálózathoz kapcsolódásának mértékét (helyi bankoknak értékesítet termékek és nyújtott szolgáltatások, közös ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások, tőkepiaci tevékenységek stb.).