13.2.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/1

1.1.

Egy hatékony és megfelelően integrált pénzügyi rendszer megléte fontos a monetáris politika zavartalan és hatásos megvalósításához az euro-övezetben. Míg ez a pénzügyi rendszer valamennyi szegmensére vonatkozik, mégis különösen fontos a monetáris politika végrehajtásához leginkább kapcsolódó piaci szegmens, nevezetesen a pénzpiac tekintetében. Az európai rövid lejáratú értékpapírok piaca a legkevésbé integrált pénzpiaci szegmens az EU-ban. Az EKB ezért kitüntetett figyelemmel követi azokat a felügyeleti, illetve a piac részéről érkező kezdeményezéseket, amelyek az európai rövid lejáratú értékpapírok piacai integrációjának, fejlődésének és átláthatóságának elősegítését célozza (4).

1.2.

Az EU-jogszabályok azonos végrehajtása és értelmezése rendkívüli fontosságú a pénzügyi szolgáltatások belső piacának felépítése tekintetében. Mindezek előre bocsátása mellett, az irányelv olyan jogi eszközként való kiválasztása, amelynek célja az azonos végrehajtás, ebben az esetben ellentmondani látszik az ÁÉKBV-irányelvvel kapcsolatos végrehajtási intézkedések céljával, amely a fogalommeghatározások pontosítása: „ezen irányelvnek a Közösség egész területén történő egységes alkalmazása érdekében” (5); az arra vonatkozó közös értelmezés biztosítása érdekében, hogy egyes eszközök elfogadhatók-e befektetés céljára az ÁÉKBV-irányelv alapján; az ÁÉKBV-irányelv eltérő értelmezése lehetőségének csökkentése érdekében; és a jogbiztonság javítása, illetve az ÁÉKBV-irányelv koherensebb értelmezésének lehetővé tétele érdekében (6). Megfelelőbb lenne az ÁÉKBV-irányelv egyes általános alapelveinek (például a pénzpiaci eszközök elfogadhatóságára vonatkozó szabályok esetében) jelenleg eltérő alkalmazásának orvoslására egy olyan rendelet formájába foglalt végrehajtási intézkedés, amely tartalmazza a valamennyi ÁÉKBV-ra közvetlenül alkalmazandó részletes rendelkezéseket.

2.1.

Először, a közreadási és tájékoztatási kötelezettségek tekintetében az irányelvjavaslat különböző követelményeket vezet be a kibocsátó jogi természetétől függően. Például a prudenciális felügyelet alá tartozó jogalanyok (7) által kibocsátott pénzpiaci eszközök tekintetében a tájékoztatás korlátozható a kibocsátással vagy a kibocsátási programmal kapcsolatos információkra vagy a kibocsátónak a pénzpiaci eszköz kibocsátását megelőző jogi és pénzügyi helyzetével kapcsolatos információkra (8). A nem pénzügyi vállalatok esetében (9) pedig a követelmények kiterjednek a kibocsátással és a kibocsátási programmal kapcsolatos információkra, valamint a kibocsátó jogi és pénzügyi helyzetével kapcsolatos információkra. A Bizottság szerint ez a különbség figyelembe veszi azt, hogy egyes betéti igazolások esetében nehézségeket fog okozni az irányelvjavaslat 5. cikkének (2) bekezdése szerinti bizonyos kritériumoknak való megfelelés. Általánosságban az EKB úgy ítéli meg, hogy a piac zavartalan és hatékony működése érdekében fontos hogy a piaci szereplők számára megfelelő és egységesített információk, illetve egységesített statisztikák álljanak rendelkezésre. Ezért ajánlott, hogy az irányelvjavaslat 5. cikke (3) bekezdése a) pontjának szövege megegyezzen az 5. cikk (2) bekezdése a) pontjának szövegével.

2.2.

Másodszor, további megfontolást igényelne az, hogy az egy tagállam (vagy szövetségi állam esetében a szövetséget alkotó tagok valamelyikének) helyi vagy regionális hatósága által kibocsátott, de a tagállam által nem garantált pénzpiaci eszközöket az irányelvjavaslat 5. cikkének (2) bekezdése („egyéb” kibocsátók) alá sorolják be az 5. cikk (4) bekezdése helyett (azaz együtt szerepelne a tagállamok egyéb közjogi testületeivel). Az EU-ban a helyi, regionális és szövetségi hatóságok általában pénzügyi támogatást kapnak tagállamuktól, illetve a hazai fizetésképtelenségi jogszabályok tekintetében speciális státuszt élveznek. Egy arra irányuló kérdés továbbá, hogy az EU-ban a helyi, regionális és szövetségi hatóságok kötelezettségeit formálisan garantálják-e tagállamaik, összetett kérdéseket vethet fel egyes esetekben, és ezért esetleg nem szolgálhat megfelelő alapul a garantált vagy nem garantált eszközök közötti különbségtételnél. Megfontolandó, hogy ugyanolyan módon kezeljék a tagállamok valamennyi helyi, regionális és (az ÁÉKBV-irányelv vonatkozásában) szövetségi hatóságait mint az 1. szintű ÁÉKBV-irányelv (a 19. cikk (1) bekezdése h) pontjának harmadik francia bekezdése) és a tájékoztatókról szóló 2003/71/EK irányelv (10) alapján. Hasonlóképpen lehet érvelni a nemzetközi közjogi szervek tekintetében. Ennélfogva a Bizottság megfontolhatná az irányelvjavaslat 5. cikkének (2) bekezdésének oly módon való módosítását, hogy elhagyják a tagállamok helyi, regionális vagy szövetségi hatóságaira, illetve a nemzetközi közjogi szervekre való hivatkozásokat annak érdekében, hogy valamennyi ilyen közjogi testület azonos elbánásban részesüljön.

2.3.

Harmadszor, az irányelvjavaslat 5. cikke (3) bekezdésének c) pontja a kibocsátott értékpapírról vagy a kibocsátási programról rendelkezésre álló megbízható statisztikai adatok „vagy egyéb olyan adatok” szükségességére utal, „amelyek lehetővé teszik ilyen eszközök esetében a befektetéshez kapcsolódó hitelkockázatok megfelelő értékelését”. Ezzel kapcsolatban az EKB megjegyzi, hogy a megbízható statisztikai adatok és a hitelkockázatok értékelését lehetővé tévő egyéb adatok rendelkezésre állása a piac két különböző és szükséges információja, amelyek csak részlegesen fedik egymást. Ezért nem lehet őket egyenrangúként kezelni. Ez a kritérium továbbá részben felesleges, ha figyelembe vesszük az 5. cikk (1) bekezdésének arról rendelkező b) pontját, hogy ÁÉKBV-irányelv 19. cikke (1) bekezdésének h) pontjában említett pénzügyi eszközökkel kapcsolatban „az ilyen eszközökbe való befektetéshez kapcsolódó hitelkockázatok megfelelő értékelésére” megfelelő információknak kell rendelkezésre állniuk. Ezért az irányelvmutatás 5. cikke (3) bekezdésének c) pontjában törölni kellene „az egyéb olyan adatok” szükségességére való utalást, „amelyek lehetővé teszik ilyen eszközök esetében a befektetéshez kapcsolódó hitelkockázatok megfelelő értékelését”.

2.4.

Negyedszer, az irányelvjavaslat 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjában az információk erre alkalmas harmadik fél általi ellenőrzésére való utalás jelentős értelmezési nehézségekhez vezethet. Korábbi indokolásában (11) a Bizottság úgy foglalt állást, hogy a kereskedők, könyvvizsgálók, közjogi testületek vagy egyéb piaci szervezetek részvétele elfogadható, amennyiben függetlenek a kibocsátó utasításaitól. A Bizottság indokolása alapján ennek a kritériumnak a célja annak biztosítása, hogy a vállalatok – figyelembe véve különösen azt, hogy ezek nem tartoznak felügyelet vagy szabályozás alá – által kibocsátott eszközökről szóló információk megbízhatóak és azok alapos vizsgálat alá esnek. A Bizottság javaslata azonban teret enged egy bizonyos mértékű rugalmasságnak ennek elérési módja tekintetében, és nem rendelkezik egy meghatározott szerkezetről. Nem egyértelmű, hogy végső soron ki dönt a harmadik fél megfelelőségéről. Továbbá, az irányelvjavaslat 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja arról rendelkezik, hogy az információk ellenőrzése kiterjed mind a kibocsátott értékpapírral vagy a kibocsátási programmal kapcsolatos információkra, valamint a kibocsátó jogi és pénzügyi helyzetével kapcsolatos információkra. Ugyanakkor a harmadik fél tevékenysége természetétől függően, az ellenőrző szervezet nem szükségképpen „ellenőrzi” mindkét típusú információt. Egy könyvvizsgáló például a kibocsátó pénzügyi helyzetetét fogja ellenőrizni, nem a kibocsátási programot. Kérdéses, hogy az ügyvédi irodák és a kereskedők ellenőrizhetik-e a pénzügyi információkat. Egy közjogi szervezet továbbá ellenőrizheti a kibocsátási programot, de nem szükségképpen a kibocsátó pénzügyi helyzetét. Végül, az egy „erre alkalmas harmadik fél által” (12) végzett, meghatározatlan információellenőrzési rendszer bevezetése az irányelvjavaslat szövegébe olyannak tűnik, mintha a pénzpiaci eszközökre vonatkozó adatszolgáltatási követelményeket a hivatalos tájékozatókra vonatkozó követelményekhez közelítenék. Ezzel kapcsolatban kihangsúlyozandó, hogy a tájékoztatókról szóló irányelv, amely alapján a pénzpiaci eszközök nem tartoznak az értékpapír fogalommeghatározásának hatálya alá, teljes mértékben lefedni látszik a tájékoztatóra vonatkozó követelményeket (13).

2.5.

A tagállamok számára az e kritérium alkalmazásával kapcsolatban biztosított mérlegelési jogkör nyilvánvalóan ellentmond e végrehajtási intézkedések céljának, ami a nagyobb jogbiztonság nyújtása és az egységes alkalmazás biztosítása. Ezért, hacsak nem lehetséges a rendelkezés értelmének egyértelműsítése (amely problematikusnak tűnik a lehetséges különböző variációk fényében), az EKB azt javasolja, hogy hagyják el ezt a kritériumot.

2.6.

Ötödször, az irányelvjavaslat 5. cikkének (4) bekezdése arról rendelkezik, hogy az ÁÉKBV-irányelv 19. cikke (1) bekezdése h) pontja első francia bekezdésének hatálya alá tartozó, de az e cikk (2) bekezdésében nem említett valamennyi pénzpiaci eszköz esetében a megfelelő információk olyan információkat jelentenek, amelyek a kibocsátott értékpapírral vagy a kibocsátási programmal vagy a kibocsátónak a pénzpiaci eszköz kibocsátását megelőző jogi és pénzügyi helyzetével kapcsolatosak. A kibocsátók tekintetében az ÁÉKBV-irányelv 19. cikke (1) bekezdése h) pontjának első francia bekezdése különösen a nem tagállamokra, az EU-ra, az Európai Befektetési Bankra, az EKB-ra és a tagállamok központi bankjaira vonatkozik. Ez a javasolt rendelkezés ezért alkalmazandó lenne a kollektív befektetési vállalkozások központi bankok által kibocsátott és a monetáris politika végrehajtása során alkalmazott egyes eszközökbe való befektetéseire (14). Figyelembe véve azt a tényt, hogy a kibocsátó jogi és pénzügyi helyzetére vonatkozó információ a központi bankok tekintetében nem bírna közvetlen relevanciával az ÁÉKBV befektetők számára, valamint szintén figyelemmel az euro-rendszer előjogaira az ilyen eszközök kibocsátási feltételei esetében (15), az EKB azt javasolja, hogy módosítsák az irányelvjavaslat 5. cikkének (4) bekezdését annak érdekében, hogy kizárják az EKB vagy a tagállamok központi bankjai által kibocsátott valamennyi pénzpiaci eszközt a bekezdés alkalmazásának hatálya alól.

2.7.

Végül, a bizottsági irányelvjavaslat 3. cikkének (2) bekezdése úgy határozza meg a pénzpiaci eszközöket mint a pénzpiacon általában forgalmazott eszközök, amelyek megfelelnek az alábbi kritériumok valamelyikének: i. kibocsátáskori futamidejük legfeljebb 397 nap; vagy ii. hátralévő futamidejük legfeljebb 397 nap; vagy iii. legalább 397 naponta egyszer pénzpiaci feltételeknek megfelelő hozamkiigazítást hajtanak végre rajtuk; iv. kockázati profiljuk megfelel a legfeljebb 397 napos futamidejű pénzügyi eszközökének, vagy a iii. pontban említett hozamkiigazítást hajtanak végre azokon. Az EKB felhívja a Bizottság figyelmét arra tényre, hogy ez a meghatározás nem áll összhangban pénzpiaci eszközök EKB/2001/13 rendeletben (16) szereplő meghatározásával, amely legfeljebb egy éves hátralévő futamidőre vagy legalább 12 havonta egyszer a pénzpiaci feltételeknek megfelelő hozamkiigazításra utal. Az EKB tudomással bír arról, hogy a 397 napos időszak a CESR arra irányuló javaslatának eredménye, hogy a 12 hónapos futamidőt hosszabbítsák meg 397 naposra annak érdekében, hogy az magába foglalja az elszámolási késedelem kockázatát, amely az eszköz elszámolásában bekövetkező késedelem esetén szerződésszegést eredményezhet (17). Az EKB azt javasolja, hogy térjenek vissza a Bizottság által az irányelvjavaslat korábbi tervezeteiben javasolt megoldáshoz, amely a futamidőt a „kibocsátott értékpapíron vagy a kibocsátási programban előírt bármely további elszámolási határidő sérelme nélkül” egy évben határozza meg.