AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK KORMÁNYZÓTANÁCSA,

tekintettel az Európai Központi Bank által végzett statisztikai adatgyűjtésről szóló, 1998. november 23-i 2533/98/EK tanácsi rendeletre ( 1 ) és különösen annak 5. cikke (1) bekezdésére és 6. cikke (4) bekezdésére,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. az „adatszolgáltatók”, „részt vevő tagállam”, „rezidens” és az „illetőségű” kifejezések jelentése megegyezik a 2533/98/EK rendelet 1. cikkében meghatározott jelentéssel;

2. „háztartások és nem pénzügyi vállalatok”: a Közösségen belüli nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 1996. június 25-i 2223/96/EK tanácsi rendelet ( 2 ) A. mellékletében szereplő, a Nemzeti Számlák Európai Rendszere (ESA) 1995. meghatározása szerint minden, az államháztartástól különböző nem pénzügyi szektor. Ez lefedi a háztartási szektort és a háztartásokat segítő non-profit intézmények szektorát (S.14 és S.15 együttesen) és a nem pénzügyi vállalatok szektorát (S.11);

3. „hitelintézetek és egyéb intézmények”: az összes MPI, kivéve a központi bankokat és a monetáris pénzügyi intézmények ágazati összevont mérlegéről szóló, 2001. november 22-i 2423/2001/EK európai központi banki rendelet (EKB/2001/13) ( 3 ) I. melléklete 1. részének 1. pontjában meghatározott besorolási alapelvek szerint meghatározott pénzpiaci alapokat;

4. „MPI-kamatláb-statisztika”: a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények által a részt vevő tagállamokban rezidens háztartások és nem pénzügyi vállalatok euro-betéteire és -hiteleire alkalmazott kamatlábakkal kapcsolatos statisztika;

5. „lehetséges adatszolgáltatók”: azok a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények, amelyek a részt vevő tagállamokban rezidens háztartásoktól és/vagy nem pénzügyi vállalatoktól euro-betéteket fogadnak el, és/vagy azoknak euro-hiteleket nyújtanak.

2. Az egyes NKB-k az NKB-éval azonos részt vevő tagállamban rezidens, lehetséges adatszolgáltatói körbe tartozó hitelintézetek és egyéb intézmények közül választják ki adatszolgáltatóikat.

3. Az NKB-k az adatszolgáltatók kiválasztásához vagy a teljes körű összeírás módszerét alkalmazzák, vagy az alábbi bekezdésekben meghatározott feltételeknek megfelelő mintavételi megközelítést követik.

4. Teljes körű összeírás esetén az NKB a lehetséges adatszolgáltatói körbe tartozó minden egyes rezidens hitelintézetet és egyéb intézményt felkér arra, hogy szolgáltasson statisztikai adatot a monetáris pénzügyi intézmények (MPI) kamatlábairól. A teljes körű összeírás útján gyűjtött változókat az új szerződések kamatlába és összege és a hó végi állományokra vonatkozó kamatlábak képezik.

5. A mintavételes megközelítés esetén csak a lehetséges adatszolgáltatói körből kiválasztott hitelintézeteket és egyéb intézményeket kérik fel az adatszolgáltatásra. A mintavétel útján becsült változókat az új szerződések kamatlába és összege és a hó végi állományokra vonatkozó kamatlábak képezik. Ezeket mintavételi változók néven említik. Azon kockázat legkisebbre való csökkentése érdekében, hogy a mintavételi felmérés eredményei eltérnek a lehetséges adatszolgáltatói körön belüli sokasági értékektől, a mintát olyan módon kell összeállítani, hogy az a lehetséges adatszolgáltatói körre vetítve reprezentatív legyen. Az MPI-kamatláb-statisztika céljaira vett minta akkor minősül reprezentatívnak, ha az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából lényeges és a lehetséges adatszolgáltatói körben rejlő összes jellemző tükröződik a mintában is. Az induló minta elkészítésekor az NKB-k alkalmazhatnak megfelelő becsléseket és modelleket a mintavételi rendszer kidolgozásához, még akkor is, ha az annak alapjául szolgáló, létező forrásokból levezetett adatok nem feltétlenül elégítik ki teljes mértékben e rendelet meghatározásait.

6. A minta reprezentatív jellegének biztosítása érdekében minden egyes NKB, amely az MPI-kamatláb-statisztikákhoz a mintavételi megközelítést választja, az adatszolgáltatók kiválasztása előtt megfelelő rétegekre bontja a lehetséges adatszolgáltatókat. A rétegzés azt jelenti, hogy az N lehetséges adatszolgáltatót N1, N2, N3, NL, alsokaságra vagy rétegre bontják. Az ilyen alsokaságokra vagy rétegekre bontás nem tartalmaz átfedéseket, és azok együttesen alkotják a lehetséges adatszolgáltatói kört:

7. Az NKB-k olyan rétegzési feltételeket határoznak meg, amelyek lehetővé teszik a lehetséges adatszolgáltatók homogén rétegekbe sorolását. A rétegek akkor minősülnek homogénnek, ha a mintavételi változók rétegeken belüli szóródása lényegesen alacsonyabb, mint a teljes adatszolgáltatói körön belüli összes változó ( 4 ). A rétegzési feltételeket az MPI-kamatláb-statisztikákhoz kötik, azaz a rétegzési feltételek és a mintából megbecsülendő kamatlábak és összegek között kapcsolat áll fenn.

8. Minden egyes NKB, amely a mintavételi megközelítést alkalmazza, köteles legalább egy rétegzési feltételt meghatározni annak biztosítása érdekében, hogy a hitelintézetek és egyéb intézmények mintája a részt vevő tagállamra nézve reprezentatív, a mintavételi hiba pedig alacsony legyen. Ideális esetben az NKB-k kialakítják a rétegzési feltételek hierarchiáját. Ezek figyelembe veszik a nemzeti sajátosságokat, és így minden egyes részt vevő tagállamra nézve egyediek.

9. A adatszolgáltatók kiválasztása egyszakaszos mintavétel formájában történik az összes réteg meghatározását követően. Az adatszolgáltatókat csak ebben az egyetlen szakaszban emelik ki a lehetséges adatszolgáltatói körből. Köztes kiemelés nem történik.

10. A minimális nemzeti mintaméret kiválasztása aszerint történik, hogy az összes instrumentumfajtára számított, új szerződésekre vonatkozó átlagos kamatlábak maximális véletlen hibája ( 5 ) nem haladja meg a 10 bázispontot 90 %-os megbízhatósági szinten ( 6 ). A megfelelést vagy közvetlenül a megfelelő adatok alapján biztosítják, vagy ilyen adatok hiányában feltételezhető, hogy ha a következő feltételek valamelyike teljesül, a minta mérete elég nagy a minimumkövetelmények teljesítéséhez.

11. A megfelelő adat alatt az MPI-kamatláb-statisztikához kapcsolódó és elégséges részletezésű adatokat kell érteni abban az értelemben, hogy azok az adatfelvételek, amelyekből ezeket az adatokat levezetik, az MPI-kamatláb-statisztikának megfelelő meghatározásokat alkalmaznak. Ezek az adatok nem feltétlenül állnak az NKB-k rendelkezésére az MPI-kamatláb-statisztikai adatfelvétel elvégzése és az adatszolgáltatók részéről az első adatok szolgáltatása előtt.

12. A minimális nemzeti mintaméret meghatározása alatt a minimális induló mintát és a 21. pontban meghatározott karbantartás utáni minimális mintát egyaránt érteni kell. Az idők folyamán az egyesülések és a kilépők miatt a minta mérete csökkenhet a következő karbantartási időszakig.

13. Az NKB-k a minimális nemzeti minta méreteként meghatározottnál több adatszolgáltatót is kiválaszthatnak, különösen abban az esetben, ha a nemzeti pénzügyi rendszer szerkezete fényében fokozni kell a nemzeti minta reprezentatív jellegét.

14. A lehetséges adatszolgáltatói körben és a minimális mintaméretben foglalt hitelintézetek és egyéb intézmények számában összhangot kell teremteni. Az NKB-k engedélyezhetik az egyazon részt vevő tagállamban rezidens és a monetáris pénzügyi intézmények ágazati összevont mérlegéről szóló, 2001. november 22-i 2423/2001/EK európai központi banki rendelet (EKB/2001/13) ( 7 ) I. melléklete 1. részének I. pontjában meghatározott rétegzési alapelvek szerint létrehozott és frissített, MPI-felsorolásban külön szereplő hitelintézetek és egyéb intézmények számára, hogy az MPI-kamatláb-statisztikát együttesen, csoportként szolgáltassák. A csoport fiktív adatszolgáltatóvá válik. Ez azt jelenti, hogy a csoport úgy szolgáltatja az MPI-kamatláb-statisztikát, mintha egyetlen MPI lenne, azaz eszközcsoportonként a teljes csoportra kiterjedő egyetlen átlagkamatlábat jelent, és nem az MPI-k jegyzékében szereplő minden egyes MPI által alkalmazott kamatlábakat. Ugyanakkor a csoporton belüli hitelintézeteket és egyéb intézményeket a lehetséges adatszolgáltatói körben és a mintában továbbra is egyedi intézményekként kell számba venni.

15. A nemzeti rétegek 6. és 7. pont szerinti meghatározása, valamint az n nemzeti mintaméret 10. pont szerinti meghatározása után azok az NKB-k, amelyek a mintavételi megközelítést választják, a tényleges adatszolgáltatók egyes rétegekből való kiválasztásával összeállítják a mintát. Az n teljes nemzeti mintaméret az egyes rétegek n1, n2, n3, … nL mintaméreteinek összege:

16. Az egyes NKB-k az n nemzeti mintaméret legmegfelelőbb elosztását alkalmazzák a rétegek között. Így az egyes NKB-k meghatározzák azt, hogy az egyes rétegekben az Nh összes hitelintézetből és egyéb intézményből hány nh adatszolgáltatót választanak ki. A minden egyes h rétegre meghatározott nh/Nh mintavételi arány lehetővé teszi az egyes rétegek változóinak becslését. Ez azt jelenti, hogy minden rétegből kiválasztanak legalább két adatszolgáltatót.

17. A tényleges adatszolgáltatók egyes rétegeken belüli kiválasztása érdekében az NKB-k vagy az összes intézményt figyelembe veszik a rétegben, és véletlen mintavételt végeznek, vagy minden egyes rétegből a legnagyobb intézményt választják ki. A véletlen minta esetében az egyes rétegekben az intézmények véletlen kiválasztását vagy az összes intézményre nézve egyenlő valószínűséggel, vagy az intézmény méretével arányos valószínűséggel hajtják végre. Az NKB-k bizonyos rétegek esetében alkalmazhatják az összes intézmény figyelembevételét, más rétegek esetében a véletlen mintavételt és megint csak más rétegek esetében a legnagyobb intézmények kiválasztását.

18. A lehetséges adatszolgáltatói körön belül az egyes hitelintézetek és egyéb intézmények méretére vonatkozó adatok nemzeti szinten a 2423/2001/EK (EKB/2001/13) rendelet szerint gyűjtött MPI-mérlegstatisztikákból áll rendelkezésre. Az NKB-k a részt vevő tagállamokban rezidens háztartások és nem pénzügyi vállalatok összes euro-betétjét és euro-hitelét használják fel, amely az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából mérvadó vagy azt majdnem helyettesítő mérlegadat.

19. Az MPI-kamatláb-statisztika visszatevés nélküli kiválasztáson alapul, azaz a lehetséges adatszolgáltatói körben szereplő minden egyes hitelintézetet és egyéb intézményt csak egyszer választanak ki.

20. Amennyiben valamely NKB az egy rétegbe tartozó összes hitelintézet és egyéb intézmény teljes körű megfigyelése mellett dönt, az NKB az adott rétegben vehet fiókszintű mintát. Ennek előfeltétele az, hogy az NKB rendelkezzen az adott rétegbe tartozó hitelintézetek és egyéb intézmények által folytatott üzleti tevékenységet lefedő fiókok teljes jegyzékével, és legyenek megfelelő adatai ahhoz, hogy felmérje a háztartásokkal és nem pénzügyi vállalatokkal kötött új üzletekre vonatkozó kamatlábak fiókok közötti eltéréseit. Az e mellékletben meghatározott összes követelmény érvényes a fiókok kiválasztására és karbantartására is. A kiválasztott fiókok fiktív adatszolgáltatók lesznek, amelyekre a II. mellékletben meghatározott összes adatszolgáltatási kötelezettség vonatkozik. Ez az eljárás nem érinti annak a hitelintézetnek vagy egyéb intézménynek adatszolgáltatói minőségében fennálló felelősségét, amelyhez a fiókok tartoznak.

21. Azok az NKB-k, amelyek a mintavételi megközelítést választják, gondoskodnak arról, hogy a minta reprezentatív maradjon.

22. Ennek érdekében az NKB-k legalább évente egyszer ellenőrzik mintájuk reprezentatív jellegét. Amennyiben a lehetséges adatszolgáltatói körben jelentős változások vannak, ezeknek a mintában az éves felülvizsgálatot követően tükröződniük kell.

23. Legalább kétéves időközönként az NKB-k rendszeresen felülvizsgálják a mintát, figyelembe véve a lehetséges adatszolgáltatói körhöz csatlakozókat, a lehetséges és tényleges adatszolgáltatói körből kilépőket, valamint az adatszolgáltatók jellemzőiben bekövetkezett minden egyéb változást. Az NKB-k azonban gyakrabban is ellenőrizhetik és frissíthetik mintáikat.

24. A mintát frissíteni kell, figyelembe véve a lehetséges adatszolgáltatói körbe belépőket, így biztosítva, hogy az a lehetséges adatszolgáltatói körre nézve reprezentatív maradjon. Ezért az NKB-k az összes csatlakozó Nb köréből nb mintát vesznek. Az összes Nb új belépő közül az nb csatlakozó intézmények kiegészítő kiválasztására az idők során pótlólagos mintavételként utalnak.

25. A mintát frissíteni kell, figyelembe véve a lehetséges és tényleges adatszolgáltatói körből kilépőket. Ha az Nd lehetséges adatszolgáltatói körből kilépők száma arányos az nd mintából kilépők számával (1. eset), akkor nincs szükség kiigazításra. Amennyiben olyan intézmények lépnek ki a lehetséges adatszolgáltatói körből, amelyek nem szerepelnek a mintában, a minta a lehetséges adatszolgáltatói kör méretéhez képest túl naggyá válik (2. eset). Amennyiben a mintából több intézmény lép ki, mint a lehetséges adatszolgáltatói körből, a minta idővel túl kicsivé válik, és reprezentatív jellege megszűnhet (3. eset). A 2. és 3. esetben a mintában szereplő egyes intézményekhez kapcsolódó súlyozást a mintavételi elméletből levezetett, igazolt statisztikai módszer alkalmazásával kell kiigazítani. Az egyes adatszolgáltatókhoz kapcsolódó súly az adott intézmény kiválasztási valószínűségének fordítottja, és emiatt lép fel a bővítési tényező. A 2. esetben, amelyben a minta az adatszolgáltatókra nézve viszonylag túl nagy, a mintából nem kell adatszolgáltatót kivenni.

26. Az adatszolgáltatók jellemzőinek változásait figyelembe véve a mintát módosítani kell. Ezek a változások az egyesülések, szétválások, az intézmény növekedése stb. miatt merülhetnek fel. Egyes adatszolgáltatók más rétegbe kerülhetnek. Mint a kilépőkre vonatkozó 2. és 3. esetben, a mintát a mintavételi elméletből levezetett, igazolt statisztikai módszer alkalmazásával igazítják ki. Új kiválasztási valószínűségeket és így súlyokat rendelnek hozzájuk.

27. A betétek és hitelek hó végi állományára és az új betétekre és hitelekre vonatkozó MPI-kamatláb-statisztikák közötti egységesség biztosítása érdekében azok az NKB-k, amelyek a mintavételi megközelítést alkalmazzák, e statisztikai adatok gyűjtéséhez ugyanazokat az adatszolgáltatókat veszik igénybe. Az NKB-k alkalmazhatják továbbá a mintavételi megközelítést az MPI kamatláb-statisztikáinak bizonyos részére és a teljes körű összeírást a fennmaradó részre. Nem használhatnak azonban két vagy több különböző mintát.

28. Az NKB-k a mintavételi eljárás során nem kötelesek a nemzeti szinten létező összes terméket lefedni. Azonban nem zárhatnak ki teljes instrumentumfajtákat azon az alapon, hogy az érintett összegek jelentéktelenek. Így ha valamely eszközkategóriát csak egy intézmény kínál, a mintában ezt az intézményt reprezentálni kell. Amennyiben valamely részt vevő tagállamban az első mintavételkor valamely instrumentumfajta nem létezett, de később azt egy intézmény bevezeti, ezt az intézményt a következő reprezentatív jellegre vonatkozó ellenőrzés során hozzáadják a mintához. Amennyiben új terméket hoznak létre, a mintában szereplő intézmények azt a következő adatszolgáltatáskor tüntetik fel, mivel minden adatszolgáltató köteles összes termékéről adatot szolgáltatni.

1. Az adatszolgáltatók az új szerződésekre és a hó végi állományokra vonatkozóan minden betéti és hitel-instrumentumfajtára vonatkozóan az évesített kamatlábat (annualised agreed rate, AAR) adják meg kamattípusként. Ezt mint az adatszolgáltató és a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat között valamely betétre vagy hitelre egyedileg megállapodott kamatlábat kell érteni, amelyet éves szintre vetítenek, és éves százalékos mértékben fejeznek ki. Az évesített kamatláb csak a betétekre és hitelekre vonatkozó kamatfizetést tartalmazza, és nem foglal magában semmilyen más felszámított díjat. A hitel nominális összege és az ügyfél által kézhez kapott összeg különbözeteként meghatározott diszázsió a szerződés kezdetekor (t0 időpontban) fizetett kamatnak minősül, és így azt az évesített kamatláb tartalmazza

2. Amennyiben az adatszolgáltató és a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat között megállapodott kamatfizetéseket éven belül rendszeres időközönként tőkésítik, pl. éves gyakoriság helyett havonta vagy negyedévente, a megállapított kamatlábat a következő képlet segítségével kell éves szintre vetíteni az évesített kamatláb kiszámításához:

x = 1 + r ag n n – 1

ahol:

3. A nemzeti központi bankok (NKB-k) előírhatják adatszolgáltatóik számára, hogy az új szerződésekre és a hó végi állományokra vonatkozó összes vagy néhány betét- és hitelszerződés tekintetében az évesített kamatláb helyett a szűken értelmezett effektív kamatlábat (narrowly defined effective rate, NDER) adják meg. Az NDER-t évesített kamatlábként kell értelmezni, amely a költségeken kívül egyensúlyba hozza minden, az adatszolgáltató és a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat között megállapított, jövőbeni vagy meglévő kötelezettségvállalás (betétek vagy hitelek, fizetések vagy törlesztések, kamatfizetések) jelenértékét. Az NDER egyenlő a hitelköltség-mutató (annual percentage rate of charge, APRC) kamatláb-összetevőjével a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 8 ) 3. cikke i) pontjának meghatározása szerint. Az NDER és az évesített kamatláb között csak a kamatfizetések éves szintre való vetítésének alapjául szolgáló módszer a különbség. Az NDER a sorozatos közelítési módszert alkalmazza és ezért az bármely típusú betétre vagy hitelre alkalmazható, míg az évesített kamatláb a 2. pontban meghatározott matematikai képletet alkalmazza, és ezért csak azokra a betétekre és hitelkre alkalmazható, ahol a kamatot rendszeresen tőkésítik. Minden egyéb feltétel megegyezik, amiből az következik, hogy ahol az ezen melléklet fennmaradó részében az évesített kamatlábról történik említés, az az NDER-re is vonatkozik.

4. Az évesített kamatlábban szereplő kamatfizetések tükrözik az adatszolgáltató által a betétekre fizetett és a hitelek után kapott összegeket. Abban az esetben, ha az egyik fél által fizetett összeg eltér a másik fél által kapottól, az adatszolgáltató nézőpontja határozza meg a monetáris pénzügyi intézmények (MPI) kamatláb-statisztikáiban feltüntetett kamatlábat.

5. Ezt az elvet követve a kamatlábakat adózás előtti bruttó alapon kell nyilvántartani, mivel az adózás előtti kamatlábak tükrözik az adatszolgáltatók által a betétekre fizetett és a hitelek után kapott összegeket.

6. Ezenkívül a harmadik személy által a háztartásoknak vagy a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott támogatásokat a kamatfizetés meghatározása során nem veszik figyelembe, mivel a támogatásokat nem az adatszolgáltató fizeti vagy kapja..

7. Az adatszolgáltatók munkavállalóira megállapított kedvezményes kamatlábak szerepelnek az MPI-kamatláb-statisztikákban.

8. Amennyiben a szabályozó intézkedések hatással vannak a kamatfizetésekre, pl. kamatplafon vagy az egynapos betétekre fizetendő díjazás tilalma vonatkozik rájuk, ezek tükröződnek az MPI-kamatláb-statisztikában. A szabályozó intézkedéseket meghatározó rendelkezésekben bekövetkező bármilyen változást, pl. az alkalmazott kamatlábak szintjét vagy kamatlábak felső határát kamatlábváltozásként kell feltüntetni az MPI-kamatláb-statisztikában

9. Az évesített kamatlábakon kívül az adatszolgáltatók az új fogyasztói hitelek és a háztartásoknak nyújtott új lakáscélú hitelek esetében megadják a hitelköltség-mutatót (APRC), azaz:

10. Az APRC a 2008/48/EK irányelv 3. cikke g) pontjában meghatározott „hitel fogyasztó által viselt teljes költsége” összeget fedezi. Ez a teljes költség tartalmazza a kamatláb-összetevőt és az egyéb (kapcsolódó) díjakat, mint pl. a vizsgálatok, kezelés, okmányok elkészítése, garanciák, hitelbiztosítás stb. költsége.

11. Az egyéb díjak összetevőjének összetétele országonként eltérhet, mivel a 2008/48/EK irányelvben szereplő meghatározásokat eltérően alkalmazzák, és mivel a nemzeti pénzügyi rendszerek és a hitelek biztosítására vonatkozó eljárások ►C1  különböznek. ◄

12. Az adatszolgáltatók az évesített kamatláb összeállításánál 365 napból álló szabványos évet alkalmaznak, azaz a szökőévekben nem veszik figyelembe a plusz egy nap hatását.

13. Az adatszolgáltatók MPI-kamatláb-statisztikákat szolgáltatnak a hó végi állományok és az új szerződések tekintetében.

14.  A hó végi állományok a háztartások és nem pénzügyi vállalatok által az adatszolgáltatónál elhelyezett összes betét és az adatszolgáltató által a háztartásoknak és nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott összes hitel állományát jelentik.

15. A hó végi állományok kamatlába a 26. pontban meghatározott viszonyítási időpontban, a vonatkozó instrumentumfajtában a betétek vagy hitelek állományára alkalmazott súlyozott átlagos kamatlábszintet tükrözi. A súlyozott átlagos kamatlábszint az évesített kamatláb és a megfelelő hó végi állomány szorzata, osztva az összes hó végi állománnyal. Tartalmazza a megfigyelés időpontját megelőző időszakokban megkötött összes élő szerződést.

16. A súlyozott átlagkamatlábak nem tartalmazzák a behajthatatlan tartozásokat. A behajthatatlan tartozások a monetáris pénzügyi intézmények ágazati mérlegéről szóló (átdolgozott szöveg), 2008. december 19-i 25/2009/EK (EKB/2008/32) európai központi banki rendelet ( 10 ). II. mellékletével összhangban határozhatók meg. A kamatláb-statisztikák nem tartalmazzák a részben vagy teljesen behajthatatlan tartozásnak minősülő hitelek teljes összegét. A kamatláb-statisztikák szintén nem tartalmazzák a piaci feltételek alatti kamatláb mellett, azaz a pénzügyi zavarral küzdő adósok számára adósságátütemezés céljából nyújtott hiteleket.

17. A 42–45. és az 51. pontban meghatározott egynaposbetétek, felmondásos betétek, nyújtott és kényelmi hitelkártya-tartozások, valamint az újratöltődő hitelek és folyószámlahitelek esetében az új szerződés fogalma a teljes állományra kiterjed. Így az egynapos betétek, a felmondásos betétek, a hitelkártya-tartozások, valamint az újratöltődő hitelek és folyószámlahitelek esetében az új szerződés tekintetében a 29. pontban meghatározott viszonyítási időpontban fennálló tartozik vagy követel egyenleget alkalmazzák indikátorként.

18. Az egynapos betétek, a felmondásos betétek, a hitelkártya-tartozások, valamint az újratöltődő hitelek és folyószámlahitelek kamatlába az e számlákon a 29. pontban meghatározott viszonyítási időpontban fennálló állományra alkalmazott súlyozott átlagkamatlábat tükrözi. Ez tartalmazza a megfigyelés időpontját megelőző összes időszakban megkötött összes élő szerződés aktuális mérlegpozícióit.

19. Az olyan számlákra vonatkozó MPI-kamatlábak kiszámításához, amelyek egyenlegüktől függően lehetnek betétek vagy hitelek, az adatszolgáltatók különbséget tesznek a követel egyenlegű időszakok és a tartozik egyenlegű időszakok között. Az adatszolgáltatók a követel egyenlegek súlyozott átlagkamatlábait egynapos betétként, a tartozik egyenlegek súlyozott átlagkamatlábait pedig folyószámlahitelként jelentik. Az egynapos betétekre vonatkozó (alacsony) kamatokat és a (magas) folyószámlahitel-kamatokat kombináló súlyozott átlagkamatlábakat nem kell ►C1  jelenteni. ◄

20. A következő 21–25. pont a lekötött betétekre, a repókra, valamint az újratöltődő hiteleken, a folyószámlahiteleken és a hitelkártya-tartozásokon kívüli minden egyéb instrumentumfajtára vonatkozik a 42–45. és 51. pontban meghatározottak szerint.

21. Az új szerződéseket mint a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat és az adatszolgáltató közötti bármilyen új megállapodást kell érteni. Új megállapodások:

A meglévő betét- és hitelszerződések automatikus – azaz a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat aktív közreműködése nélküli – meghosszabbítása, amely során nem kerül sor a szerződés feltételeinek és kikötéseinek – beleértve a kamatlábat – bármilyen újratárgyalására, nem minősül új szerződéskötésnek.

22. Az új szerződések kamatlába alatt az adott eszközkategóriában a háztartások vagy nem pénzügyi vállalatok és az adatszolgáltató között a 32. pontban meghatározott referencia-időtartam során megkötött új szerződésekben foglalt betétek és hitelek kamatlábának súlyozott átlagát kell érteni.

23. A változó kamatlábak módosításai, amelyek során az adatszolgáltató automatikusan igazítja ki a kamatlábat, nem új megállapodások, és így azok nem minősülnek új szerződésnek. Ily módon a meglévő szerződések esetén a változó kamatokban bekövetkező ilyen változásokat nem az új szerződésre vonatkozó kamatlábak között kell feltüntetni, hanem mint a hó végi állományok átlagkamatlábait.

24. A szerződés futamideje alatti áttérés fix kamatozásról változó kamatlábra vagy fordítva (a t1 időpontban), amelyről a szerződés kezdetén (t0 időpontban) megállapodtak, nem új szerződés, hanem a hitel t0 időpontban meghatározott feltételeinek része. Így az nem minősül új szerződésnek.

25. Általánosan feltételezhető, hogy a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat az újratöltődő hiteltől és a folyószámlahiteltől eltérő hitelt a szerződés kezdetekor teljes egészében lehívja. Azonban előfordulhat, hogy a teljes összegnek a szerződés kezdetekor (t0időpontban) történő lehívása helyett azt részletekben t1, t2, t3 stb. időpontban hívja le. Az MPI-kamatláb-statisztikák szempontjából nem bír jelentőséggel az a tény, hogy a hitelt részletekben veszik-e igénybe. Az új szerződésekre vonatkozó MPI-kamatláb-statisztikában kell feltüntetni a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat és az adatszolgáltató között a t0 időpontban létrejövő olyan megállapodást, amely tartalmazza a hitel kamatlábát és teljes összegét.

26. Az NKB-k döntik el, hogy nemzeti szinten a hó végi állományokra vonatkozó MPI-kamatlábakat, azaz az 1. függelékben ismertetett 1–14. mutatót időszak végi mérések pillanatfelvételeként vagy időszaki átlagokra utaló implicit kamatlábként határozzák-e meg. A lefedett időszak egy hónap.

27. A hó végi állományokra vonatkozó, hónap végén mért, pillanatfelvételként összeállított kamatlábakat a hónap utolsó napján egy bizonyos időpontban, a betétek és hitelek állományára alkalmazott kamatlábak súlyozott átlagaként számítják ki. Az adott időpontban az adatszolgáltató összegyűjti a háztartások és nem pénzügyi vállalatok összes fennálló betétjére és hitelére vonatkozó kamatlábakat és összegeket, és minden egyes instrumentumfajtára kiszámítja a súlyozott átlagkamatlábat. Ellentétben a havi átlagokkal, a hónap végi mérés alapján számított, a hó végi állományokra vonatkozó MPI-kamatlábak csak az adatgyűjtés időpontjában még élő szerződéseket fedik le.

28. A hó végi állományokra vonatkozó, átlagos havi implicit kamatlábként kezelt kamatlábat hányadosként számítják ki, amelyben a számláló a referencia-hónap során felhalmozott kamatáramlás, azaz a betétekre fizetendő és hitelekre követelésként fennálló elhatárolt kamat, a nevező pedig az átlagos havi állomány. A referencia-hónap végén az adatszolgáltató minden egyes instrumentumfajta tekintetében jelenti a hónap során elhatárolt fizetendő vagy követelt kamatot és ugyanazon hónap során a betétek és hitelek átlagos állományát. Szemben a hó végi mérésekkel, a hó végi állományokra vonatkozó, havi átlagként számolt MPI-kamatlábak magukban foglalják azokat a szerződéseket is, amelyek a hónap során valamikor éltek, de a hónap végére már lezárultak. Ideális esetben a betétek és hitelek átlagos referencia-hónapi állományát az adott hónap napi állományainak átlagaként számítják ki. Minimumkövetelményként a változó instrumentumfajták, azaz legalább az egynapos betétek, felmondásos betétek, nyújtott hitelkártya-tartozások, valamint az újratöltődő hitelek és folyószámlahitelek esetén az átlagos havi állományt a napi egyenlegekből vezetik le. Az összes többi instrumentumfajta esetén az átlagos havi állományt a heti vagy ennél gyakoribb egyenlegekből vezetik le. Egy két évnél nem hosszabb átmeneti időszak során az öt évet meghaladó lekötött hitelek esetében elfogadható a hó végi megfigyelés is.

29. Az NKB-k döntik el, hogy nemzeti szinten az egynapos betétekre, felmondásos betétekre, nyújtott hitelkártya-tartozásokra, valamint az újratöltődő hitelekre és folyószámlahitelekre vonatkozó MPI-kamatlábakat, azaz a 2. függelékben ismertetett 1., 5., 6., 7., 12., 23., 32. és 36. mutatót az időszak végi mérés pillanatfelvételeként vagy az időszakos átlagokra utaló implicit kamatlábként határozzák meg. A lefedett időszak egy hónap.

30. Az 1. függelékben szereplő, hó végi állományokra vonatkozó kamatlábakhoz hasonló módon az egynapos betétekre, felmondásos betétekre, nyújtott hitelkártya-tartozásokra, valamint az újratöltődő hitelekre és folyószámlahitelekre vonatkozó kamatlábakat az alábbiak közül valamelyik módon határozzák meg:

31. Az olyan számlák tekintetében, amelyek lehetnek betétek vagy hitelek egyenlegüktől függően, amennyiben az MPI-kamatlábakat hó végi mérések pillanatfelvételeként határozzák meg, csak a hónap utolsó napján egy bizonyos időpontban fennálló egyenleget veszik figyelembe annak meghatározásához, hogy ebben a hónapban a számla egynapos betét vagy folyószámlahitel. Amennyiben az MPI-kamatlábakat a hónap átlagára utaló implicit kamatlábként számítják ki, akkor naponta meghatározzák, hogy a számla betét vagy hitel. Ezután az implicit kamatláb nevezőjéhez szükséges átlagos havi állomány meghatározásához kiszámítják a napi követel egyenlegek és a napi tartozik egyenlegek átlagát. Ezenkívül a számlálóban szereplő mozgások megkülönböztetik a betétekre fizetendő és a hitelekre járó elhatárolt kamatot. Az adatszolgáltatók nem jelentik az egynapos betétek (alacsony) kamatlábát és a (magas) folyószámlahitel-kamatlábakat összesítő, súlyozott átlagkamatlábakat.

32. Az egynapos betétektől, felmondásos betétektől, nyújtott hitelkártya-tartozásoktól, valamint újratöltődő hitelektől és folyószámlahitelektől különböző új szerződésekre vonatkozó MPI-kamatlábakat, azaz a 2. függelékben az 1., 5., 6., 7., 12., 23., 32. és 36. mutató kivételével ismertetett összes mutatót időszaki átlagként számítják ki. A lefedett időszak egy (teljes) hónap.

33. Az egyes instrumentumfajtákra az adatszolgáltatók az új szerződésekre vonatkozó kamatlábat a referencia-hónap során az instrumentumfajtákban kötött új szerződések összes kamatlábának súlyozott átlagaként számítják ki. Ezeket a hónap átlagára utaló kamatlábakat – az egyes instrumentumfajtáknál az adatszolgáltatási hónap során kötött új szerződések összegére vonatkozó súlyozási adatokkal együtt – továbbítják azon részt vevő tagállam NKB-jának, amelyben az adatszolgáltató rezidens. Az adatszolgáltatók a teljes hónap során kötött új szerződéseket veszik figyelembe.

34. Az adatszolgáltatók az 1. függelékben meghatározott instrumentumfajták tekintetében a hó végi állományokra vonatkozó, míg a 2. függelékben szereplő instrumentumfajták tekintetében az új szerződéskötésekre vonatkozó MPI-kamatláb-statisztikákat nyújtanak be. A 17. pontban meghatározottak szerint az egynapos betétek, felmondásos betétek, újratöltődő hitelek és folyószámlahitelek, valamint nyújtott hitelkártya-tartozások kamatlábai új szerződésekre vonatkozó kamatlábaknak minősülnek, és ezért azok a 2. függelékben szerepelnek. Mivel azonban az egynapos betétekre, felmondásos betétekre, nyújtott hitelkártya-tartozásokra, valamint újratöltődő hitelekre és folyószámlahitelekre vonatkozó kamatok számítási módszere és viszonyítási időpontja megegyezik a hó végi állományok egyéb mutatóinak számításával, a 2. függelék 1., 5., 6., 7., 12., 23., 32 és 36. mutatója megismétlődik az 1. függelékben.

35. Valamely instrumentumfajta akkor tekinthető nemzeti szinten nem alkalmazottnak a részt vevő tagállamokban és ezért figyelmen kívül hagyhatónak, ha a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények az ebbe a kategóriába tartozó termékek egyikét sem kínálják rezidens háztartásoknak és nem pénzügyi vállalatoknak. Az adatszolgáltatás akkor kötelező, ha történik bizonyos üzletkötés, bármennyire korlátozott is legyen az.

36. Az 1. és 2. függelékben meghatározott és a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények által a részt vevő tagállamokban rezidens háztartásokkal és nem pénzügyi vállalatokkal folytatott banki üzleti tevékenységben alkalmazott minden egyes instrumentumfajta esetében az MPI-kamatláb-statisztikákat az adott kategóriába tartozó összes termékre alkalmazott összes kamatláb alapján állítják össze. Ez azt jelenti, hogy az NKB-k nem határozhatnak meg az egyes instrumentumfajtákban olyan nemzeti termékcsoportokat, amelyek vonatkozásában MPI-kamatláb-statisztikákat gyűjtenek; ehelyett az egyes adatszolgáltatók által kínált összes termék kamatlábát figyelembe kell venni. Az I. melléklet 28. pontjában meghatározottak szerint az NKB-k nem kötelesek a mintában figyelembe venni minden egyes terméket, amely nemzeti szinten létezik. Nem zárhatnak ki azonban teljes instrumentumfajtát azon az alapon, hogy az érintett összegek jelentéktelenek. Így ha valamely instrumentumfajtát csak egy intézmény kínál, ezt az intézményt bele kell foglalni a mintába. Amennyiben valamely instrumentumfajta a minta kezdeti meghatározásának idején valamely részt vevő tagállamban nem létezett, de azt követően egy intézmény bevezet egy ebbe a kategóriába tartozó új terméket, ezt az intézményt a következő reprezentatív jellegre vonatkozó ellenőrzés idején be kell vonni a mintába. Amennyiben egy meglévő instrumentumfajtán belül nemzeti szinten új terméket hoznak létre, a mintában szereplő intézmények ezt a következő adatszolgáltatáskor jelentik, mivel az összes adatszolgáltató köteles összes termékéről adatot szolgáltatni.

37. Az összes termékre vonatkozó összes kamatláb jelentésének alapelve alól kivételt képeznek a behajthatatlan tartozások és az adósságátütemezésre nyújtott hitelek kamatlábai. A 15. pontban meghatározottak szerint a behajthatatlan tartozásokat és az adósságátütemezésre piaci feltételek alatti kamatlábon nyújtott hiteleket nem kell figyelembe venni az MPI-kamatláb-statisztikában.

38. Az MPI-kamatláb-statisztikák az adatszolgáltatói kör által alkalmazott kamatlábakra terjednek ki. Az eurótól eltérő devizában denominált betétekre és hitelekre vonatkozó adatokat nem kérik be az összes részt vevő tagállam szintjén. Ezt tükrözi az 1. és 2. függelék, amelyben az összes mutató az euróban denominált betétekre és hitelekre vonatkozik.

39. A repók kivételével az MPI-kamatláb-statisztikához szükséges összes betétre és hitelre szektor szerinti bontást alkalmaznak. Ily módon az 1. függelék és a 2. függelék különbséget tesz a háztartásokra (ideértve a háztartásokat segítő nonprofit intézményeket) ( 11 ) és a nem pénzügyi vállalatokra ( 12 ) vonatkozó mutatók között. A háztartások részeként elkülönített adatokat kell továbbá jelenteni az egyéni vállalkozók/jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozások vonatkozásában, de csak az „egyéb cél”-ra vonatkozó új szerződések tekintetében. Az NKB-k eltekinthetnek az egyéni vállalkozóknak adott hitelek elkülönített feltüntetésének előírásától, amennyiben az ilyen hitelek a hó végi állományok tekintetében nem érik el a részt vevő tagállam teljes háztartási hiteleinek 5 %-át a 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelettel összhangban végzett számítások szerint.

40. Az 1. függelék 5. mutatója és a 2. függelék 11. mutatója a repókra vonatkozik. Bár a repók díjazása nem minden részt vevő tagállamban független attól, hogy a szerződést mely szektorral kötik, az összes részt vevő tagállam szintjén nem szükséges a repókat háztartás és nem pénzügyi vállalat szektorokra bontani. Ezenkívül nincs szükség az összes részt vevő tagállam szintjén lejárat szerinti bontásra, mivel a repók többsége általában nagyon rövid lejáratú. A repókra vonatkozó MPI-kamatlábak különbségtétel nélkül mindkét szektorra vonatkoznak.

41. A 2. függelékben az 5. és 6. mutató a háztartások felmondásos betéteire vonatkozik. Az összes részt vevő tagállam szintjén azonban a felmondásos betétekre vonatkozó kamatláb és súlyozás egyszerre vonatkozik a háztartások és a nem pénzügyi vállalatok felmondásos betéteire, azaz a két szektort össze kell vonni, de a háztartásoknál kell kimutatni. Az összes részt vevő tagállam szintjén nincs szükség szektor szerinti bontásra.

42. Amennyiben a következő 43–52. pont másképp nem rendelkezik, az MPI-kamatlábakra vonatkozó instrumentum szerinti bontás és az instrumentumfajták meghatározásai, a 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelet II. mellékletének 2. részében meghatározott eszköz- és forráskategóriákat követik.

43.  Az egynapos betétekre vonatkozó MPI-kamatlábak, azaz a 2. függelék 1. és 7. mutatója az összes egynapos betétet magukban foglalja, függetlenül attól, hogy azok kamatozóak-e vagy nem. Ily módon az MPI-kamatláb-statisztika a nulla kamatozású egynapos betéteket is tartalmazza.

44. Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából az újratöltődő hitelek és a folyószámlahitelek, azaz a 2. függelék 12. és 23. mutatója a 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelet II. mellékletének 2. részében meghatározott fogalommeghatározással rendelkezik, függetlenül az induláskori kamatlábrögzítéstől. A folyószámlahitel egyéb költségek részeként (pl. egyedi díjak formájában) alkalmazott kamatlábát nem fedi le az évesített kamatláb az 1. pontban meghatározottak szerint, mert a kamatláb e típusa csak a hitelek kamatlábaira vonatkozik. Az ezen kategória alatt jelentett hiteleket nem jelentik egyéb új szerződéses kategóriák alatt.

45. Az MPI-kamatláb-statisztikai szempontjából a hitelkártya-tartozások fogalommeghatározása megegyezik a 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelet II. mellékletének 2. részében szerintő meghatározással. A kamatlábra vonatkozó adatokat csak a nyújtott hitelkártya-tartozások tekintetében kell szolgáltatni a 32. és 36. mutatóban. A kényelmi hitelre vonatkozó kamatlábat nem jelentik külön, mivel az alapértelemben 0 %. A fennálló kényelmi hitelkártya-tartozás azonban az MPI-kamatláb-statisztika hó végi állományai részét képezi a fennálló nyújtott hitelkártya-tartozással együtt. Sem a nyújtott, sem a kényelmi hitelkártya-tartozásokat nem jelentik más, új szerződéses mutató alatt.

46. Az MPI-kamatláb-statisztikai szempontjából a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott új hitelek (az újratöltődő hitelek, a folyószámlahitelek és a hitelkártya-tartozások kivételével), azaz a 2. függelék 37–54. mutatója magában foglalja (az újratöltődő hitelek, a folyószámlahitelek, illetve a kényelmi és nyújtott hitelkártya-tartozások kivételével) a vállalkozásoknak nyújtott hiteleket azok összegétől függetlenül, míg a 62–85. mutató a 60. pontban meghatározott, biztosítékkal fedezett hitelekre vonatkozik. Az 1. függelékben, a hó végi állományokra hivatkozó, a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott hitelek a 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározást követik, és magukban foglalják az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket, illetve a kényelmi és nyújtott hitelkártya-tartozásokat.

47. Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából a háztartásoknak nyújtott fogyasztási célú hitelek (azaz a 2. függelék 13–15., 30. és 55–57. mutatója) áruk és szolgáltatások személyes célú fogyasztására nyújtott hitelek (az újratöltődő hitelek, a folyószámlahitelek és a hitelkártya-tartozások kivételével), míg az 55–57. mutató a 60. pontban meghatározott, biztosítékkal fedezett hitelekre vonatkozik. Az 1. függelékben, a hó végi állományokra hivatkozó, fogyasztási célú hitelek a 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározást követik, és magukban foglalják az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket, illetve a kényelmi és nyújtott hitelkártya-tartozásokat.

48.  A háztartásoknak nyújtott lakáscélú hitelek, azaz az 1. függelék 6–8. mutatója és a 2. függelék 16–19. és 31. mutatója lehetnek biztosítékkal fedezettek vagy biztosíték nélküliek, míg az 58–61. mutató a 60. pontban meghatározott, biztosítékkal fedezett hitelekre vonatkozik. Az MPI-kamatláb-statisztika nem tesz különbséget a háztartásoknak lakásvásárlásra nyújtott fedezeti biztosítékkal ellátott és a biztosíték nélküli hitelek között a 16–19. és 31. mutatóban. Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából a háztartásoknak nyújtott új lakáscélú hiteleken, azaz a 2. függelék 16–19., 31. és 58–61. mutatóján az újratöltődő hitelek, a folyószámlahitelek vagy a hitelkártya-tartozások kivételével, lakáscélú beruházásra – beleértve az építkezésre, garázsépítésre és a felújításra (berendezésre) – nyújtott hiteleket kell érteni. A hó végi állományokra vonatkozó, 1. függelékben szereplő, háztartásoknak nyújtott lakáscélú hitelek a 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározást követik, és magukban foglalják az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket és a hitelkártya-tartozásokat.

49. Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából a háztartásoknak egyéb célokra nyújtott új hiteleken, azaz a 2. függelék 20–22. és 33–35. mutatóján az újratöltődő hitelektől, a folyószámlahitelektől vagy a hitelkártya-tartozásoktól eltérő, üzleti, adósságfinanszírozási, oktatási stb. célokra nyújtott hiteleket kell érteni. A hó végi állományokra vonatkozó, az 1. függelékben szereplő, háztartásoknak nyújtott egyéb hitelek a 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározást követik, és magukban foglalják az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket és a hitelkártya-tartozásokat.

50. A hó végi állományokra vonatkozó MPI-kamatlábak szempontjából a fogyasztási hitelek, a háztartásoknak nyújtott lakáscélú és egyéb célú hitelek együttesen alkotják a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények által háztartásoknak nyújtott összes hitelt, beleértve az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket és a (kényelmi vagy nyújtott) hitelkártya-tartozásokat.

51. Az új szerződésekre vonatkozó MPI-kamatlábak szempontjából az újratöltődő hitelek, a folyószámlahitelek és a nyújtott hitelkártya-tartozások, a háztartásoknak fogyasztási célra, lakáscélra és egyéb célra nyújtott hitelek együttesen alkotják a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények által háztartásoknak nyújtott összes hitelt. A kényelmi hitelkártya-tartozást külön nem jelentik az MPI-kamatláb-statisztikákban az új szerződéseknél, de az a megfelelő hó végi állományok tételek részét ►C1  képezi. ◄

52. A nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott egyéb hitelek, azaz a 2. függelék 37–54. és 62–85. mutatója esetében három összegkategóriát különböztetnek meg: a) „legfeljebb 0,25 millió EUR”; b) „0,25 millió EUR felett legfeljebb 1 millió EUR-ig”; és c) „1 millió EUR felett”. Az összeg az új szerződésnek minősülő egyszeri hitelszerződésre vonatkozik, és nem a nem pénzügyi vállalat és az adatszolgáltató közötti összes üzletre.

53. Az eszköz típusától és attól függően, hogy az MPI-kamatláb hó végi állományokra vagy új szerződésekre vonatkozik, a statisztikai jelentések az eredeti lejárat, a felmondási idő vagy az induláskori kamatlábrögzítés időtartama szerinti bontást alkalmaznak. E bontások idősávokra vagy tartományokra vonatkoznak, például egy legfeljebb kétéves, lekötött betétre vonatkozó kamatláb a két nap és legfeljebb két év közötti eredeti lejáratú összes lekötött, súlyozott betét átlagkamatlábára utal.

54. Az eredeti lejárat és a felmondási idő szerinti bontás a 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározásokat követi. Az eredeti lejárat szerinti bontást – a repók kivételével – a hó végi állományokra vonatkozó összes betétkategóriára és az 1. függelékben szereplő, hó végi állományokra vonatkozó összes hitelkategóriára alkalmazzák. Az eredeti lejárat szerinti bontást alkalmazzák továbbá a határozott futamidejű új betétszerződésekre, míg a felmondási idő szerinti bontást a 2. függelékben szereplő, felmondásos új betétszerződésekre. Külön adatokat jelentenek a nem pénzügyi vállalatok számára legfeljebb egyéves induláskori kamatrögzítéssel (kombinálva az egy évet meghaladó eredeti lejárattal) rendelkező hitelek vonatkozásában az 52. pontban említett egyes összeghatárok tekintetében a 2. függelékben meghatározottak szerint.

55. A 2. függelékben szereplő, új szerződésekre vonatkozó hitelkamatlábakat a szerződésben szereplő induláskori kamatrögzítés időtartama szerint bontják. Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából az induláskori kamatrögzítés időtartama a szerződés kezdetekor előre meghatározott időtartam, amely alatt a kamatláb értéke nem változik. A kamatrögzítés kiindulási időtartama megegyezhet a hitel eredeti lejáratával vagy lehet annál rövidebb időszak. A kamatláb értéke csak akkor tekinthető megváltoztathatatlannak, ha pontos számban (például 10 %) vagy egy bizonyos időpontban érvényes referencia-kamatlábtól való eltérés formájában (például hat hónapos Euribor plusz 2 százalékpont bizonyos napon és időpontban) határozzák meg. Amennyiben a szerződés kezdetekor a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat és az adatszolgáltató megállapodik egy bizonyos időszakon keresztül alkalmazandó kamatláb-számítási eljárásban (például hat hónapos Euribor plusz 2 százalékpont három éven keresztül), ez nem tekinthető kamatrögzítésnek, mivel a kamatláb értéke a három év során változhat. Az új hitelszerződésekre vonatkozó MPI-kamatláb-statisztikák csak azt a kamatlábat foglalják magukban, amelyről a kamatrögzítés kezdeti időszakát illetően a szerződés kezdetén vagy a hitel újratárgyalását követően egyeznek meg. Amennyiben a kamatrögzítés kezdeti időszakának lejártával a kamatláb automatikusan változó kamatlábbá válik, ezt az új szerződésekre vonatkozó MPI-kamatlábak nem tükrözik, csak a hó végi állományokra vonatkozóak.

56. A háztartásoknak nyújtott hitelek esetében a kamatrögzítés alábbi kezdeti időszakait különböztetik meg:

Háztartásoknak fogyasztási és egyéb célra nyújtott hitelek:

Háztartásoknak nyújtott lakáscélú hitelek:

57. A nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott legfeljebb 0,25 millió EUR, 0,25 millió EUR feletti, de legfeljebb 1 millió EUR és 1 millió EUR feletti hitelek esetében a következő induláskori kamatrögzítési időszakokat különböztetjük meg:

58. Az MPI-kamatláb-statisztikák szempontjából a „változó kamatozás” olyan kamatlábra utal, amely folyamatosan (például naponta) vagy az MPI mérlegelése alapján módosul.

59. A háztartásoknak és nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott, biztosítékkal és/vagy garanciával fedezett hiteleket külön kell jelenteni valamennyi MPI-kamatláb-statisztika új szerződés kategóriájára, kivéve a hitelkártya-tartozásokat, az újratöltődő hiteleket és folyószámlahitelek, valamint az egyéb célra történő hitelezést.

60. Az MPI-kamatláb-statisztikák szempontjából a hitelek biztosíték/garancia szerinti lebontása magában foglalja az olyan új szerződésen alapuló hitelek teljes összegét, amelyeket a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról (átdolgozott szöveg) szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 13 ) 4. cikkének (31) bekezdésében és VIII. melléklete 1. része 6–25. szakaszában meghatározott „előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet” alkalmazásával értékpapírosítottak és/vagy a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének (31) bekezdésében és VIII. melléklete 1. része 26–29. szakaszában meghatározott, „előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet” alkalmazásával garantáltak oly módon, hogy a biztosíték és/vagy garancia értéke meghaladja a hitel teljes összegét vagy azzal egyenértékű. Amennyiben egy MPI felügyeleti célokra a 2006/48/EK irányelvben meghatározott, „sztenderd módszer”-től eltérő rendszert használ, ugyanazt a rendszert alkalmazhatja az e lebontás alá tartozó hitelek jelentésekor.

61. Az NKB-k mentességet engedélyezhetnek a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott, biztosított/garantált hitelek kamatlábai és üzleti volumene jelentése tekintetében (62–85. mutató), amennyiben a megfelelő tétel nemzeti összevont üzleti volumene (37–54. mutató) valamennyi (fedezett vagy fedezetlen) hitelt lefedően, a hitel megfelelő nagysága és az induláskori kamatlábrögzítés kategória tekintetében a nemzeti összevont üzleti volumen 10 %-ánál a teljes nagyság kategória vonatkozásában és az euroövezeti szinten ugyanazon nagyság és az induláskori kamatlábrögzítés üzleti volumenének 2 %-ánál kevesebbet képvisel. Amennyiben a mentesítést megadták, e határértékeket évente ellenőrizni kell.

62. Az összes részt vevő tagállamra vonatkozó összesített adatok levezetése érdekében az 1. és 2. függelékben szereplő minden egyes eszközkategóriára három összesítési szintet alkalmaznak.

63. Az összesítés első szintjét az adatszolgáltatók a 64–69. pontban meghatározottak szerint végzik. Az NKB-k azonban kérhetik az adatszolgáltatókat, hogy egyedi betétek és kölcsönök szintjén szolgáltassanak adatot. Az adatokat azon részt vevő tagállam NKB-jának jelentik, amelyben az adatszolgáltató rezidens.

64. Amennyiben a hó végi állományokra vonatkozó kamatlábakat, azaz az 1. függelék 1–14. mutatóját a hó végi megfigyelések pillanatfelvételeként összesítik, az adatszolgáltatók minden egyes instrumentumfajtára a hónap utolsó napjára vonatkozó súlyozott átlagkamatlábat kötelesek jelenteni.

65. Amennyiben a hó végi állományokra vonatkozó kamatlábakat, azaz az 1. függelék 1–14. mutatóját a hónap átlagára utaló implicit kamatlábként összesítik, az adatszolgáltatók az egyes instrumentumfajtákra a hónap során elhatárolt fizetendő vagy követelt kamatokat és ugyanazon hónap során a betétek és hitelek átlagos állományát kötelesek jelenteni.

66. Amennyiben az egynapos betétekre, felmondásos betétekre, a nyújtott hitelkártya-tartozásokra, valamint az újratöltődő hitelekre és folyószámlahitelekre vonatkozó kamatlábakat, azaz a 2. függelék 1., 5., 6., 7., 12., 23., 32. és 36. mutatóját hó végi megfigyelések pillanatfelvételeként összesítik, az adatszolgáltatók az egyes instrumentumfajták tekintetében a hónap utolsó napján érvényes súlyozott átlagkamatlábat kötelesek jelenteni.

67. Amennyiben az egynapos betétekre, felmondásos betétekre, a nyújtott hitelkártya-tartozásokra, valamint az újratöltődő hitelekre és folyószámlahitelekre vonatkozó kamatlábakat, azaz a 2. függelék 1., 5., 6., 7., 12., 23., 32. és 36. mutatóját a hónap átlagára vonatkozó implicit kamatlábként összesítik, az adatszolgáltatók az egyes instrumentumfajták tekintetében a hónap során elhatárolt fizetendő vagy járó kamatot és ugyanazon hónap során a betétek és hitelek átlagos állományát kötelesek jelenteni.

68.  Az új szerződésekre vonatkozó minden egyes instrumentumfajta, azaz a 2. függelékben szereplő 2–4., 8–11., 13–22., 30–31., 33–35. és 37–85. mutató esetében az adatszolgáltatók súlyozott átlagkamatlábat jelentenek. Ezenkívül az adatszolgáltatók a 2. függelékben szereplő 2–4., 8–11., 13–22., 30–31., 33–35. és 37–85. mutató mindegyikére vonatkozóan jelentik a hónap során az egyes instrumentumfajtákban kötött új szerződések összegét.

69. Azok a hitelintézetek és egyéb intézmények, amelyeket valamely NKB felhatalmazott az MPI-kamatláb-statisztikák együttes, csoportként történő benyújtására, egy adatszolgáltatónak minősülnek, és a 64–66. pontban meghatározott adatokat a csoport egészére vonatkoztatva jelentik. Ezenkívül ezek az adatszolgáltatók minden évben kötelesek jelenteni minden egyes eszközkategória tekintetében a csoporton belüli adatszolgáltatók számát és a kamatlábak szórását az adott intézmények körében. A csoporton belüli adatszolgáltatók számát és a szórást október hónapra vonatkozóan és az októberi adatokkal együtt kell jelenteni.

70. Az összesítés második szintjét az NKB-k végzik. Összesítik az összes nemzeti adatszolgáltató által jelentett kamatlábakat és kapcsolódó összegeket, amely alapján minden egyes instrumentumfajtára kiszámítják a nemzeti súlyozott átlagkamatlábat. Az adatokat az Európai Központi Banknak (EKB) jelentik.

71.  A hó végi állományokra vonatkozó minden egyes instrumentumfajta, azaz az 1. függelék 1–14. mutatói esetében az NKB-k egy nemzeti súlyozott átlagkamatlábat jelentenek.

72.  Az új szerződésekre vonatkozó minden egyes instrumentumfajta, azaz a 2. függelék 1–23. és 30–85. mutatója esetében az NKB-k egy nemzeti súlyozott átlagkamatlábat jelentenek. Ezenkívül az NKB-k a 2. függelék 2–4., 8–23., 33–35. és 37–85. mutatói mindegyikére nézve jelentik az egyes instrumentumfajtákban a referencia-hónap során nemzeti szinten kötött új szerződések összegét. Az új szerződések összege ►C1  a teljes ◄ adatszolgáltatói körre, azaz a teljes lehetséges adatszolgáltatói körre vonatkozik. Ily módon amennyiben az adatszolgáltatók kiválasztásánál a mintavételi megközelítést alkalmazzák, nemzeti szinten a teljes sokaság levezetésére bővítési tényezőket alkalmaznak ( 14 ). A bővítési tényezők a πi kiválasztási valószínűség fordítottja, azaz 1/πi. Az új szerződések becsült összegét a teljes adatszolgáltatói kör tekintetében (Ŷ) ezt követően a következő általános képlet segítségével számolják ki:

ahol:

73. Az NKB-k a hó végi állományokra és új szerződésekre vonatkozó MPI-kamatlábakat négy tizedes pontossággal jelentik az EKB-nak. Ez nem érinti az NKB-k által az adatgyűjtés részletességére vonatkozóan hozott döntést. A közzétett eredmények nem tartalmaznak kettőnél több tizedest.

74. Az NKB-k kötelesek feltüntetni az MPI-kamatláb-statisztikát befolyásoló bármely szabályozó intézkedést (vagy azokban bekövetkezett változást) a nemzeti adatokkal együtt benyújtott módszertani megjegyzésekben.

75. Azok az NKB-k, amelyek az adatszolgáltatók kiválasztásánál a mintavételi megközelítést alkalmazzák, a kiindulási minta tekintetében feltüntetik a mintavételi hiba becsült értékét. A minta minden egyes karbantartását követően jelentik az új becsült értéket.

76. Az instrumentumfajták egyes részt vevő tagállamonkénti végső, az összes részt vevő tagállamot magában foglaló adatokká való összesítését az EKB végzi el.

77. A következő 78–86. pontban meghatározott termékek kezelése referenciaként szolgál a hasonló jellemzőkkel bíró termékek kezeléséhez.

78.  A lépcsőzetesen növekvő (csökkenő) kamatú betét vagy hitel olyan lekötött betét vagy hitel, amelyre évről évre előre meghatározott számú százalékponttal emelkedő (csökkenő) kamatlábat alkalmaznak. A lépcsőzetesen növekvő (csökkenő) kamatú betétek és hitelek olyan eszközök, amelyek kamatozása a teljes futamidő alatt rögzített. A betét vagy hitel teljes futamidejére vonatkozó kamatot és az egyéb feltételeket előre megállapítják a t0 időpontban, a szerződés megkötésekor. A lépcsőzetesen növekvő kamatú betétre példaként szolgálhat egy négyéves lekötött betét, amelyre az első évben 5 %, a második évben 7 %, a harmadik évben 9 % és a negyedik évben 13 % kamatot fizetnek. Az új szerződésre vonatkozó évesített kamat, amely az MPI-kamatláb-statisztikában a t0 időpontban szerepel, az „1 + kamatláb” tényezők mértani átlaga. A 3. pontnak megfelelően az NKB-k kérhetik az adatszolgáltatókat, hogy erre a típusú termékre alkalmazzák az NDER-t. A hó végi állományokra vonatkozó évesített kamat, amelyet a t0 és t3 időpont között alkalmaznak, az adatszolgáltató által az MPI-kamatláb kiszámításakor alkalmazott kamat, azaz a négyéves lekötött betét példája esetében a t0 időpontban 5 %, a t1 időpontban 7 %, a t2 időpontban 9 % és a ►C1  t3 időpontban ◄ 13 %.

79. Az MPI-kamatláb-statisztikák szempontjából a „hitelkeret” részeként kapott hitelek ugyanazzal a jelentéssel és minősítéssel rendelkeznek, mint a 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendeletben. Csak a hó végi állományok, avagy a hitelkerettel összefüggésben lehívott, de még nem kifizetett összegek számítanak új szerződésnek, és azok a 17. ponttal összhangban szerepelnek az MPI-kamatláb-statisztikákban. Nem kerülnek figyelembevételre a hitelkereten belül rendelkezésre álló olyan összegek, amelyeket nem hívtak le vagy már visszafizettek, függetlenül attól, hogy azok új szerződések vagy hó végi állományok.

80. A „keretszerződés” (umbrella contract) lehetővé teszi az ügyfél számára, hogy többféle hitelszámláról hívjon le hitelt egy bizonyos összeghatárig, amely az összes hitelszámlára együttesen vonatkozik. Az ilyen keretszerződés megkötésekor nem határozzák meg a hitel formáját és/vagy lehívásának időpontját és/vagy kamatlábát, hanem megállapodhatnak ezek lehetséges változatairól. Az ilyen keretszerződések nem szerepelnek az MPI-kamatláb-statisztikában. Azonban, amint a keretszerződés szerint megállapodott hitelt lehívják, a megfelelő tétel alatt bekerül az MPI-kamatláb-statisztikába, és szerepel az új szerződések és a hó végi állományok között is.

81. Létezhetnek szabályozott takarékbetétek alapkamattal plusz hűség- és/vagy növekedési prémiummal. A betét elhelyezésekor még nem biztos, hogy a prémiumot kifizetik-e vagy sem. A kifizetés a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat jövőbeni, még nem ismert megtakarítási magatartásától függ. Általában az ilyen hűség- vagy növekedési prémiumokat nem veszik figyelembe az új szerződésre vonatkozó évesített kamatlábnál. A hó végi állományokra évesített kamatláb mindig az adatszolgáltató által az MPI-kamatláb kiszámítása idején alkalmazott kamatlábakat foglalja magában. Ily módon, ha az adatszolgáltató ilyen hűség- vagy növekedési prémiumot fizet, ezt a hó végi állományokra vonatkozó statisztikában ►C1  tünteti fel. ◄

82. A háztartások vagy nem pénzügyi vállalatok számára kínálhatnak hiteleket azokhoz kapcsolódó származtatott szerződésekkel, azaz kamatcsere/cap/floor stb. termékkel együtt. A szokásnak megfelelően az ilyen kapcsolódó származtatott szerződések nem szerepelnek azúj szerződésekre vonatkozó évesített kamatlábban. A hó végi állományokra vonatkozó évesített kamatláb mindig az adatszolgáltató által az MPI-kamatláb kiszámításakor alkalmazott kamatlábakat foglalja magában. Ily módon amennyiben egy ilyen származtatott szerződést érvényesítenek, és az adatszolgáltató a háztartásnak vagy nem pénzügyi vállalatnak felszámított kamatlábat módosítja, ezt a hó végi állományokra vonatkozó statisztikában tünteti fel.

83. Kínálhatnak két összetevőből álló betéteket: fix lejáratú betét, amelyre rögzített kamatlábat alkalmaznak és egy beágyazott származtatott ügylet, amely hozama valamely meghatározott tőzsdeindex vagy kétoldalú árfolyam értékéhez kötött, és amelyet minimálisan 0 %-ban garantálnak. A két összetevő lejárata lehet megegyező és eltérő is. Az új szerződésekre vonatkozó évesített kamatláb a lekötött betét kamatlábát tartalmazza, mivel ez tükrözi a betételhelyező és az adatszolgáltató közötti megállapodást, és ismert a pénz elhelyezésének idején. A betét másik, valamely tőzsdeindex vagy kétoldalú árfolyam értékéhez kötődő összetevőinek hozama csak utólag – a szerződés lejáratakor – válik ismertté, és ezért azt az új szerződésre vonatkozó kamatláb nem foglalhatja magában. Így csak (az általában 0 %-os) garantált minimális hozamot kell feltüntetni. A hó végi állományokra vonatkozó évesített kamatláb mindig az adatszolgáltató által az MPI-kamatláb számításakor alkalmazott kamatlábat foglalja magában. A lejárat napjáig a meghatározott futamidejű termékre alkalmazott kamatlábat tüntetik fel, csakúgy, mint a beágyazott származtatott terméket tartalmazó betét garantált minimális hozamát. A hó végi állományokra vonatkozó MPI-kamatlábak csak lejáratkor tükrözik az adatszolgáltató által fizetett évesített kamatlábat.

84. A 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelet II. mellékletének 2. részében meghatározott két éven túli lejáratú betétek tartalmazhatnak nyugdíj-előtakarékossági számlákat. A nyugdíj-előtakarékossági számlák nagyobb részét értékpapírokban helyezik el, és ezért a számlák kamatlába a kapcsolódó értékpapírok hozamától függ. A nyugdíj-előtakarékossági számlák fennmaradó részét készpénzben tartják, és a hitelintézet vagy egyéb intézmény határozza meg a kamatot ugyanúgy, mint egyéb betétek esetén. A betét elhelyezésének idején a nyugdíj-előtakarékossági számla háztartásnak járó teljes hozama nem ismert, és az akár negatív is lehet. Továbbá a betét elhelyezésének idején a háztartás és a hitelintézet vagy egyéb intézmény nem állapodik meg az értékpapírokba befektetett részre vonatkozó kamatlábról, csak a fennmaradó betétrészt illetően. Ily módon az MPI-kamatláb-statisztika csak az értékpapírokba be nem fektetett betétrészre terjed ki. Az új szerződésekre vonatkozó évesített kamatlábként a háztartás és az adatszolgáltató között a betét elhelyezésének idején a betétrészre vonatkozóan megállapodott kamatlábat kell jelenteni. A hó végi állományokra vonatkozó évesített kamatláb az adatszolgáltató által az MPI-kamatláb kiszámításakor a nyugdíj-előtakarékossági számla betét részére alkalmazott kamatláb.

85. A lakás-előtakarékossági konstrukció olyan hosszú lejáratú, alacsony hozamú megtakarítási rendszer, amely bizonyos idejű megtakarítás után kedvezményes kamatú lakáscélú hitelre jogosítja fel a háztartást vagy nem pénzügyi vállalatot. A 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelet II. melléklete 2. részének megfelelően ezeket a megtakarítási konstrukciókat a két évnél hosszabb, lekötött betétek közé kell besorolni mindaddig, amíg azok betétként működnek. Hitellé való átalakításukkor azokat háztartásoknak nyújtott lakáscélú hitelekként kell besorolni. Az induló betét elhelyezésekor megállapodott kamatlábat az adatszolgáltatók új betéti szerződésként jelentik. Az új szerződések ennek megfelelő összege az elhelyezett pénz összege. Az idők során ezen betét összegének növekedése csak a hó végi állományokban jelenik meg. Amikor a betét átalakul hitellé, ezt az új hitelt új hitelezési szerződésként kell nyilvántartani. A kamatláb az adatszolgáltató által kínált kedvezményes kamatláb. A súlyozás a háztartásnak vagy nem pénzügyi vállalatnak nyújtott kölcsön teljes összege.

86. A 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelet II. mellékletének 2. része szerinti, francia szabályozott lakáscélú konstrukciót, aplan d’épargne-logement („PEL”) konstrukciót két évnél hosszabb fix lejáratú betétként sorolják be. Az ilyen PEL-konstrukciók feltételeit és a kamatlábat jogszabály szabályozza és rögzíti, amely kamatláb a betét teljes futamideje során változatlan, azaz a PEL-konstrukciók minden egyes „generációjához” azonos kamatláb kapcsolódik. A PEL-konstrukciókat legalább négy évig fenn kell tartani, és az ügyfél minden évben köteles egy előre meghatározott minimumösszeget betétként elhelyezni, de a szerződés futamideje alatt bármikor növelheti a befizetések összegét. Egy új PEL-konstrukció megnyitásakor az indulóbetétet az adatszolgáltatók új szerződésként jelentik. A PEL-konstrukció keretében induláskor elhelyezett összeg lehet nagyon alacsony is, ami azt jelenti, hogy az új szerződési kamathoz kapcsolódó súlyozás is viszonylag alacsony. Ez a megközelítés biztosítja, hogy az új üzleti kamat mindig tükrözi a PEL-konstrukciók aktuális generációjának feltételeit. Az új PEL-konstrukciókra alkalmazott kamatláb változásait az új üzleti kamatláb tükrözi. A fogyasztók olyan jellegű reakciója, amely során egyéb hosszú lejáratú betétekből már létező PEL-konstrukciókba mozdítják el portfóliójukat, nem tükröződik az új szerződéses kamatlábakban, csak a hó végi állományok kamatlábaiban. A négyéves időszak végén az ügyfél igénybe veheti a kedvezményes kamatú hitelt, vagy megújíthatja a szerződést. Mivel a PEL-konstrukció ilyen megújítása automatikusan, az ügyfél aktív részvétele nélkül történik, és mivel a szerződés feltételeit, köztük a kamatlábat nem tárgyalják újra, a 21. pontnak megfelelően az ilyen megújítás nem minősül új szerződésnek. A szerződés megújításakor az ügyfél további betéteket helyezhet el, amennyiben a hó végi állomány nem haladja meg a meghatározott felsőértéket, és a szerződés nem hosszabb, mint a lejáratra meghatározott évek legnagyobb száma. Amennyiben a szerződés eléri a felső összeghatárt vagy a leghosszabb futamidőt, a szerződés teljesítése megszűnik. A háztartás vagy nem pénzügyi vállalat továbbra is jogosult a hitelfelvételre, és kamatot is kap a PEL-konstrukció megnyitásakor érvényes feltételek szerint mindaddig, amíg a betét a bank könyveiben kerül nyilvántartásra. A kormány – a hitelintézet vagy egyéb intézmény által kínált kamatlábon felül – további kamatfizetés formájában támogatja a PEL-konstrukciókat. Az 5. pontnak megfelelően az MPI-kamatláb-statisztikában a kamatnak csak a hitelintézet vagy egyéb intézmény által fizetett részét tüntetik fel. A kormánytól származó támogatást, amelyet a hitelintézeten vagy egyéb intézményen keresztül, de nem annak terhére fizetnek, figyelmen kívül kell hagyni.

a) az adatszolgáltatók a nemzeti központi bankok felé (NKB-k) időben teljesítik adatszolgáltatási kötelezettségüket, azon részt vevő tagállam NKB-ja által meghatározott határidőn belül, ahol az adatszolgáltató rezidens;

b) a statisztikai jelentések módját és formátumát azon részt vevő tagállam NKB-ja által előírt technikai adatszolgáltatási követelmények határozzák meg, ahol az adatszolgáltató rezidens;

c) megnevezik az adatszolgáltatónál felelős kapcsolattartó személy(eke)t; és

d) betartják az azon részt vevő tagállam NKB-ja által meghatározott adatátviteli műszaki paramétereket, amelyben az adatszolgáltató rezidens.

e) az adatszolgáltatók által jelentett statisztikai adatok helyesek, konzisztensek és teljes körűek; a meglévő hiányosságokat elismerik, és azokra magyarázattal szolgálnak azon részt vevő tagállam NKB-ja számára, amelyben az adatszolgáltató rezidens, és azokat a lehető leghamarabb megszüntetik;

f) az adatszolgáltatók által jelentett statisztikai adatok nem tartalmaznak folytonossági és szerkezeti hiányosságokat;

g) az adatszolgáltatók képesek megindokolni a szolgáltatott adatokból tükröződő változásokat;

h) az adatszolgáltatók kötelesek betartani azon részt vevő tagállam NKB-ja által az adatok technikai továbbítása vonatkozásában előírt dimenziókat és tizedesjegy-előírásokat, amelyben az adatszolgáltató rezidens; és

i) az adatszolgáltatók kötelesek betartani azon részt vevő tagállam NKB-ja által az adatok technikai továbbítása vonatkozásában előírt kerekítési szabályokat, amelyben az adatszolgáltató rezidens.

j) az adatszolgáltatók által jelentett statisztikai adatok megfelelnek az e rendeletben foglalt meghatározásoknak, konvencióknak, besorolásoknak és módszereknek;

k) az e meghatározásoktól, konvencióktól, besorolásoktól és módszerektől való eltérések esetén – ahol lehetséges – az adatszolgáltatók rendszeresen ellenőrzik és számszerűsítik az általuk használt és az e rendeletben előírt szabályok közötti különbséget; és

l) az adatszolgáltatók képesek magyarázattal szolgálni a szolgáltatott adatokban az előző időszak óta bekövetkezett folytonossági hiányra.

m) az EKB és az NKB-k által előírt helyesbítési alapelveket és eljárásokat kell követni. A rendhagyó helyesbítéseket írásos magyarázattal kell ellátni.

a) az új szerződésekre vonatkozó kamatlábak összes instrumentumfajtára vonatkozó átlagának legnagyobb véletlen hibája ( 15 ) ne haladja meg a 10 bázispontot 90 %-os megbízhatósági szintnél ( 16 ); vagy

b) lefedi a rezidens lehetséges adatszolgáltatói kör legalább 30 %-át; abban az esetben, ha a rezidens lehetséges adatszolgáltatói kör 30 %-a több mint 100, a nemzeti minta minimális mérete ettől függetlenül 100 adatszolgáltatóra korlátozódhat; vagy

c) az adatszolgáltatók a nemzeti mintában lefedjék a részt vevő tagállamokban rezidens háztartásoktól és nem pénzügyi vállalatoktól kapott eurobetétek állományának legalább 75 %-át, illetve az ezeknek nyújtott eurohitelek legalább 75 %-át.”

— a megfelelő tétel nemzeti összevont üzleti volumene (37–54. mutató) valamennyi hitelt lefedően ugyanabban a nagyság kategóriában valamennyi hitel összege nemzeti összevont üzleti volumene 10 %-ánál és az euroövezeti szinten az ugyanazon hitelnagyság és az induláskori kamatlábrögzítés üzleti volumenének 2 %-ánál kevesebbet képvisel, vagy

— a valamennyi (fedezett vagy fedezetlen) hitelt lefedő, megfelelő tétel nemzeti összevont üzleti volumene a hitel megfelelő nagysága és az induláskori kamatlábrögzítés kategória tekintetében az alábbi táblázatban szereplő mutatók vonatkozásában (korábbi új szerződés 24–29. mutató a II. melléklet 2. függeléke 2. táblázatában) kevesebb, mint 100 millió EUR 2008 decemberében.